Misike szüleinek egyik este el kellett menniük otthonról. Korán megvacsoráztatták hát a gyereket, este nyolckor lefektették, s meggyújtván az ágya melletti olvasólámpát, a keze ügyébe tették az aznap kikölcsönzött könyvtári könyvet azzal, hogy egy jó órát olvashat, de kilenckor, legkésőbb fél tízkor leoltja a villanyt. A gyerek mindent megígért, és ahogy az előszobaajtó becsukódott boldogan olvasni kezdett.
Szülei késő éjszaka, éjfél körül tértek haza. A lakás sötét volt, Misike látszólag mélyen aludt, még horkolt is.
Édesanyja, az ablakon beszűrődő fényben odalépett az ágyhoz, hogy megcsókolja, a következő pillanatban azonban fájdalmasan felszisszenve a karjához kapott.
- Hagyd abba a horkolást, és ne tettesd, hogy alszol - szólt mérgesen a gyerekhez.
- Hisz csak akkor oltottad el a lámpát, amikor a kulcscsörgést meghallottad a zárban!

Honnan tudta, hogy a kisfia nem tartotta be a kilenc körüli lámpaoltásra vonatkozó ígéretét?