Kezdjük ott, hogy Polly a kutyám. Ő egy négy éves dalmata.
Ősz elején történt ...Pollyval elsétáltunk az utcánk végén lévő patakhoz. Átkeltünk a patak felett egy kis hídon.
Átfutottunk Pollyval az egyik leggyönyörűbb réten.
Már épp visszafordultunk volna a házunkhoz, amikor Polly belerohant a patakba... és zsuppsz ! - engem is belerántott.
Csurom víz lett ! Ebben a percben még meg is rázta magát. Én meg ott áltam mellette és csak bámultam, ahogy engem is lefröcsköl úgy, mint a mellettünk sétáló embereket. Még ha nem is lettem volna előtte eleve vízes ?! Mert, ha beleránt, de átugrom, akkor talán még szárazon megúszom !
De most már ugyis mindegy ! Polly azonban ezzel nem nagyon törödött.
Én gyorsan elnézést kértem a házaspártól és rohantam Polly után. Még az a szerencse, hogy Polly megtanulta, hogy hol van a házunk.
Amikor odaértem, megfogtam a nyakörvét és bevittem a kertbe.

És itt a vége ennek a vízes kalandnak.

Bördös Dorina 5.c