Kitty hercegnő meséi

1. A gyűrű

• Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malacka túr, még azon is túl, volt egy elrejtett ország, amiről még a legokosabb lány és fiú sem hallott.
• Volt ennek az országnak egy nagyon öreg királya, annak egyetlen leánya, Kitty. A király orvosai azt állapították meg, hogy az öreg király már nem fog sokáig élni. 
• De még mielőtt elhunyt volna, keresett egy könyvet, amit még a szülei írtak régen neki az ország vezetéséről.
  Keresi-keresi, de nem találja. Egyszer, ahogy megmozdított egy könyvet, a könyvespolc elmozdult és egy titkos átjáró nyílt ki. Hát persze, hogy ott volt az a könyv, oda is szaladt és beleolvasott. Már nagyon beteg volt, így magához hívatta egyetlen leányát, Kittyt és ezt mondta:


• Kitty, tudom, hogy te jó királynő leszel, ezért neked adom ezt a könyvet, amit még a nagyszüleid írtak az ország vezetéséről.
• Amikor az öreg király eltávozott, három hónapig síratták, majd Kittyt  megkoronázták.
  
  A hercegnő szeretett a városban kóborolni. Egyszer, amikor barátjával, Danival kóborolt egy komisz gyerek ellopta a kedvenc gyűrűjét. Dani megfogta Kitty vállát, mert nem tudott semmit sem tenni. Szomorúan vánszorgott vissza a palotába, de senkinek sem mondta el, hogy mi történt vele. Így senki sem tudta enyhíteni bánatát, csak szomorkodott, búslakodott. Még Danival sem beszélt a dologról. Ám egyszer Dani mégis megkérdezteÍ:
• - Miért vagy ennyire szomorú?
• - Nem emlékszel? Ellopták a kedvenc gyűrűmet!
• - Kitty, ne szóljak valakinek?
• - Ne !!! – válaszolta Kitty.
• - Meg akarod találni?
• - Igen….
• - Akkor hagyj szóljak a főparancsoknak, hogy indítson keresést – mondtaq lelkesítően Dani.
• - Induljuink, menjünk gyorsan, gyorsan!


• A két fiatal futott József főparancsnokhoz. Mivel Kitty kicsit későn szólt, hebegve-habogva bocsánatot kért segítséget a főparancsnoktól.
  Elmesélte, hogyan veszett el a kedvenc gyűrű:
  - Egy tíz év körüli átlagos kisfiú, aki kalapot viselt, a ruhája azonban rongyos, piszkos, szakadt. Az inge mintha zöld lett volna, a nadrágja meg sötétpiros, de lehet, hogfy csak azért nézett ki így, mert nagyon szutykos volt. De egy alapos fürdő után biztosan jópofa fiúcska lenne, mert olyan csillogó, huncut szeme volt.
  - Ezzel már elindíthatjuk a keresést, ha felséged is ezt szeretné. – válaszolt a főparancsnok. Már indította is a palotaőrséget a gyűrű megtalálására. Az őröknek egy órába sem telt, amíg előkerítették. A főparancsnok Kitty színe elé vitte a fiút a megtalált gyűrűvel. Kitty megkérdezte a fiút, miért lopta el a gyűrűt?
  - A családommal nagy szegénységben élünk, alig kerül étel az asztalra, a ruhánk is foltos, kopott. A barátaink tanítottak meg lopni.
  A családom megsegítésére, arra gondoltam, hogy ezt a szép gyűrűt eladom és így nem lesz többé anyagi gondunk.
• Kitty egy kicsit gondterhelten elgondolkodott a fiú sanyarú sorsán, haragja enyhült majd így szólt:
• - Tudom, hogy milyen nehéz másnak a problémáinkról beszélni, de ha ezt a gondodat megosztottad volna velem, akkor talán tudtam volna segíteni, de így most fejtörést okozol nekem: segítsek vagy megbüntesselek?
  - Ez a tetted mindenképpen büntetést érdemel, ugyanakkor segíteni is szeretnék. Arra gondoltam, hogy egy hétig helyt kell állnod a katonaságban!
• - Hiszen még a nevedet sem tudjuk! Hogyan szólítsunk?
• - Felséges királynőm, az én nevem Karcsi. Minden erőmmel azon leszek, hogy ne okozzak neked csalódást!
• Kitty a főparancsnok gondjaira bízta Karcsit, mutassa meg neki a katonaéletet.
  Karcsi derekasan helyt áll és annyira megtetszett neki a katonaélet, hogy ott maradt a palotában Kitty királynőt szolgálni. Zsoldjából a szüleit támogatta és így minden jóra fordulut.


• Itt a vége, fuss el véle, holnap lesz egy új mesécske….


• Nemsokára jön a folytatás.

Írta: Szakács Kira 4.b