„ Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis farm az Óperenciás tenger partján.
Ezen a kis farmon éldegélt egy kis sárga kacsa. A kacsa ment mendegélt és találkozott a nyuszival.
A nyuszi és a kacsa hallották, hogy egy nagy fán egy fakopáncs kopácsol.
Kérdezték: - Miért kopácsolsz ilyen hangosan?
A fakopáncs így válaszolt: - azért, mert én a fák gyógyítója vagyok.
Éppen körbe-körbe jártam az erdőt, amikor megláttam egy koalát. Megkérdeztem a koalát: - Hol laksz?
A koala így válaszolt: - Azt én sem tudom, eltévedtem. Egy vadász épp a mi területünkön járkált és minden családtagomat és barátomat elvitte jó messzire. Én elsodróttam a vízben és itt kötöttem ki, ezen a farmon. De itt nem érzem jól magam, hiányzik az erdő !
A kakas és a tyúk éktelen lármát csapott, amikor meghallották a koala történetét.
A kakas és a tyúk szerettek volna segíteni neki. A gólya , aki éppen arra repült, felfigyelt a zajra.
A gólya leszállt, talált egy karperecet, amelyet ráhúztak a kis kolal lábára.
Azt mondta a gólya, hogy szerinte a sirály tud segíteni, mivel állandóan a tenger felett repül.
A sirály mégsem tudott segíteni, de ismert valakit.
Elmentek a barátjához, a cápához !
A cápa azt mondta, hogy ő tudja merre van a koala szigete, ahol egy dús erdőben laknak a barátai.
- Épp itt jön egy nagy tengerjáró hajó, az biztos elviszi a kis koalát az ő hazájába - mondta a cápa.
Ennek a hírnek nagyon megörültek az állatok, kikísérték a tengerpartra a koalát és hosszasan integettek utána.
Ezután mindenki hazament és boldogan éltek, míg meg nem haltak. “

Itt a vége, fuss el vélük !