Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy ház. Ebben a házban sok gyerek lakott: Ági a mackójával, Öcsi, Marika, Pocak Peti, Andris meg Mióka,a cica ... és még valaki lakott itt: a csúnya kisleány.
Ő nem szeretett se fésülködni, se mosakodni, se fogat mosni. Mindig azt mondta: " Minek mindez, én úgyis csúnya vagyok."
Játszani azonban nagyon szeretett: sokat labdázott, sokat fogócskázott, sokat homokozott.

A gyerekek egy napon elhatározták, hogy jelmezbált rendeznek és mindenki lerajzolja, hogy mi szeretne lenni.
Volt virág, labda, gomba, cica és pillangó. A csúnya kisleány egy tündért rajzolt.
A gyerekek nagyot nevettek: "Te akarsz tündér lenni, hiszen még kislánynak is csúnya vagy!"

A csúnya kislány nagy elkeseredésében világgá szaladt, egy nagy rengeteg erdőhöz ért.
Amint ment, mendegélt, talált egy törött fát. Elővett egy zsepit és bekötözte a törést. Azután talált egy tócsát és benne egy katicát. Keresett gyorsan egy faágat és kihúzta a bogárkát. Utána talált egy kis madárfiókát, amelyik kiesett a fészekből: óvatosan visszarakta a fészkébe.
Majd fáradtan lefeküdt a fűbe és sírni kezdett:
- Rajtam ki fog segíteni? - zokogta.
Éppen arra járt Misuli, a sün és így szólt: - Gyere velem a sünik közé, ott majd mindenki szeretni fog.
Így is lett, a sünik hoztak neki gombát, szamócát, virágot, de nem lett vidámabb. Bukfenceztek neki és egymás hátára álltak, de nem sikerült felvidítaniuk a kislányt.
Akkor Misuli elhatározta, hogy beszél a gyerekekkel és így is tett.
A gyerekek írtak neki egy levelet, amiben ez állt:

" Kedves csúnya kislány!
Ne haragudj ránk!
Ígérjük, hogy sohasem fogunk kicsúfolni, csak gyere haza, mert hiányzol! "

A kislány megörült, majd megint elszomorodott. Hiszen ma van a jelmezbál, így nem mehetek el, nagyon csúnya vagyok.
- Ha rám hallgatsz, szép leszel - mondta Misuli és füttyentett egy nagyot.

És lássatok csodát! A csúnyából szép kislány lett!
Mikor hazaért, mindenki csodálkozott: -Te ki vagy? - kérdezték.
Hát én vagyok! A csúnya kisleány.

Mindenki nagyon örült, átölelték majd elkezdődött a bál.
Ettek, ittak, jót mulattak. Máig is élnek, ha meg nem haltak.
Itt a vége, fuss el véle!

Írta: Csényi Bianka