Élt messze-messze Afrikában egy kiselefánt. Olyan dacos, olyan csökönyös volt, olyan makacs, hogy azóta is emlegetik.
Egyszer sétálni indult az elefántcsalád.
- Gyere velünk, hívta elefánt apja.
- Nem megyek - rázta fejét a csökönyös kiselefánt.
- Gyere - hívta az anyja.
- Nem megyek.
- Gyere - hívták a testvérei.
- Nem.
Megunták kérlelni, ott is hagyták, így egyedül maradt a kiselefánt. Hamarosan unatkozni kezdett. Haragudott az egész világra.
Toppantott  mérgében és dacosan így szólt:
- Nem is leszek én elefánt többé! No de mi legyek?
Arra szökdelt egy gazella. Nézte a kiselefánt, megirigyelte karcsú termetét, sebes futását.
- Tudom már, mi leszek! Gazella leszek!
Azzal nekiállt, és elkezdett gazella módra szökdelni. Addig-addig szökdelt, míg vastag oszloplábai össze nem akadtak és föl nem bukfencezett. Föltápászkodott, és azt mondta magában:
" Nem is olyan jó gazellának lenni. "
Továbbsétált, míg egy lármás majomcsapatot nem talált. Odakiáltott nekik:
- Én is majom akarok lenni! Játsszatok velem!
No hiszen, több se kellett a haszontalan majmoknak! Körülvették a kiselefántot. Ki a fülét cibálta meg, ki a farkát, dögönyözték, csiklandozták, kókuszdióval hajigálták. Elunta a kiselefánt és sértődötten odábbkullogott.
Egyszer csak egy szép, tarka tollú papagáj röppent fel előtte.
- De most már igazán tudom, mi leszek! Papagáj akarok lenni! Papagáj! Taníts meg engem röpülni, hallod-e!
- Megtanítalak én szívesen! - állt rá a csínytevő papagáj. - Gyere csak utánam!
Elvezette a kiselefántot a folyóhoz, a meredek part széléhez. Megállt a magas parton, elrugaszkodott és felröppent.
- Így kell, ide nézz!
- Hiszen ez semmi! - trombitálta a kiselefánt, és ő is elrúgta magát a parttól. Persze belepottyant a folyóba.
Nehézkesen kivergődött a partra, csupa víz volt, csupa hínár, csupa iszap és még a feneke is sajgott rettenetesen.
Nagy elkeseredésében így dörmögött az ormánya alá:

Elefánt akarok maradni !

Ezzel sietve elcsörtetett az erdőbe, hogy megkeresse a családját. Hamarosan rájuk is bukkant.
Így szólt:  -  Én elefánt akarok maradni !  Jöhetek veletek sétálni ?
-  Hát persze - mondták szeretettel a többiek.