A négy muzsikus

Négy muzsikus járta a falvakat, muzsikált a kocsmákban, így kereste a kenyerét. Egy napon elérkeztek egy várromhoz.
Holdvilág öntötte el a romokat, s a vár ablakaiból faágak nyúltak kifelé. Így szólt akkor az egyik muzsikus:
- Barátaim, adjunk szerenádot a vár egykori lakóinak.
A többiek elfogadták a javaslatot, s eljátszottak együtt egy vidám ugróst. Amikor befejezték a muzsikálást, kilépett a romok közül egy picinyke öregember, megköszönte nekik a muzsikát, és adott mindegyiknek egy diófaágat.
- Vigyétek el a gyerekeiteknek ezeket az ágakat - mondta az öregember.




A muzsikusok elvették a diófaágakat, de útközben eldobálták őket, és nagyot nevettek az öregemberen.
- Egyebet is adhatott volna. Mihez kezdtek volna a gyerekek ezekkel az ágakkal, hisz van ilyen otthon, az is elegendő.
Csak egyikük tette be a zsebébe az ágacskát, és adta oda a gyerekeinek, amikor hazaért.
Másnap reggel odaszaladtak hozzá a gyerekei, és csodálkozva kérdezgették:
- Miért hozott édesapánk ilyen kemény diót? Egyiket sem bírjuk feltörni. Pedig olyan szép sárga mindegyik. Még sohasem láttunk ilyen diót.
A muzsikus csodálkozva nézte a diófaágat, amely tele volt aranydióval. Elsietett, hogy elújságolja a csodát társainak. Mikor azok meghallották, elszaladtak megkeresni saját ágacskáikat. Egész álló nap keresték a fűben, de végül üres kézzel kellett hazatérniük.

Ez a mese arra tanít bennünket, hogy az embernek a legszerényebb ajándékot sem szabad megvetnie.


Hol van Szlovénia ?