Egyszer volt, hol nem volt, volt Vologya asztalán egy ceruza. Vova gyakran rajzolt vele képeket, és a Ceruza engedelmesen lerajzolt mindent, amit Vova akart.
Egyszer, amikor Vova aludt, egy egérke mászott az asztalra. Meglátta a ceruzát, felkapta, és vonszolni lezdte az egérlyuk felé.
- Engedj el, kérlek! - könyörgött a Ceruza.
- Mire kellek én neked, hiszen fából vagyok: nem lehet engem megenni!
- Rágcsálni akarlak - mondta a Kisegér.
- Bizseregnek a fogaim, s emiatt folyton rágcsálnom kell valamit.
Így ni! - és a Kisegér úgy megharapta a Ceruzát, hogy az feljajdult belé.
- Jaj! - kiáltotta a Ceruza. - Akkor legalább hadd rajzoljak valamit utoljára, aztán tégy amit akarsz.
- No jó - egyezett bele az Egérke -, rajzolj hát ! Utána úgyis apró darabokra ráglak!
Nagyot sóhajtott a Ceruza, és rajzolt egy kört.
- Ez sajt ? - kérdezte az Egérke.
- Lehez sajt is - mondta a Ceruza, és még három kis karikát rajzolt.
- Hát persze, hogy sajt ! Ezek itt benne a lyukak - találgatta az Egérke.
- Lehetnek lyukak is - egyezett bele a Ceruza, és még egy nagy kört rajzolt.
- Ez alma - kiáltott fel az Egérke.
- Lehet alma is - mondta a Ceruza, és néhány ilyen hosszú kifliformát rajzolt.
- Már tudom ! Ez itt kifli, ezek meg kenyerek! - kiáltotta szája szélét nyalogatva a Kisegér.
- No, fejezd be gyorsan, mert már nagyon bizseregnek a fogaim!
- Várj egy pillanatig - szólt a Ceruza, s amikor háromszögeket kezdte rajzolni, a Kisegér felkiáltott:
- Hiszen ez olyan, mint egy macs...! Ne rajzold tovább!
A Ceruza azonban már hosszú bajuszt is rajzolt.
- Igen, ez egy igazi macska! - cincogott a megrémült Egérke.
- Segítség!
És bemenekült az egérlyukba. Azóta az orrát sem dugta ki onnan. Vova ceruzája még most is megvan, csak kisebb lett.
Te is próbálj ceruzáddal ilyen macskát rajzolni, hadd féljenek az egerek!