Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény öregember egy öreg házikóban. Egyszer nagy szél támadt, és levitte a ház tetejét.
A szegény öreg jajgatott, majd elgondolkodott: „Elmegyek magához a Szélhez, panaszt teszek nála.”

El is indult, ment egész állónap és amikor leszállt az este, bejutott egy nagy erdőbe. Ott talált egy kis kunyhót.
Bement a kunyhóba, és megkérdezte a gazdát:
„Nem tudod, hol lakik a Szél?”
A gazda így felelt: „Én magam vagyok a Szél.”
„Azért jöttem hozzád, hogy panaszt tegyek.”
„Miért?”
„Levitted a házam tetejét, és most nem tudom, hogyan is lakjam benne.”
„Ó, ne haragudjál rám! Csak véletlenül akadt bele az egyik szárnyam. Tudod mit? Adok neked egy kendőt. Ha ezt a kendőt kiteríted az asztalon vagy a földön, mindjárt lesz bőven enni- és innivalód. Így baj nélkül elélhetsz.”
Az öregember fogta a kendőt, megköszönte az ajándékot a Szélnek, és elment.

Amikor hazaért, jószívvel megvendégelte minden rokonát és barátját.
Az irigy gazdag ember tudomást szerzett a varázskendőről, elküldte az embereit, hogy vegyék el az öregtől azt a kendőt.
Az öreg ismét elment a Szélhez, és panaszkodott neki:
„ A gazdag ember elvette a kendőt. Adj tanácsot, mit tegyek!”
A Szél így felelt: „Most adok neked egy furulyát. Meglátod, ha belefújsz, az irigy gazdag előbb-utóbb visszaadja neked a kendőt.”

Az öregember ezután hazament, és mihelyt csak belefújt a furulyájába, mindenki táncra perdült. Mikor a gazdag ember is értesült a csodálatos furulyáról, elküldte a szolgáit, hogy vegyék el azt is az öregtől. Az öregember azonban furulyázni kezdett, a gazdag ember szolgái pedig - akarva, nem akarva - táncolni kezdtek. Az ám, semmi mást sem tudtak csinálni!
A gazdag ember megharagudott, és még több embert küldött az öreghez, de azokkal is ugyanaz történt.
A gazdag ember alig látott a dűhtől, nem akarta elhinni, ezért maga is elment a feleségével együtt az öregemberhez. Ő csak belefújt a furulyába - hát a gazdag ember és a felesége máris táncra perdültek és bizony csak táncoltak, táncoltak ... Addig táncoltak, míg csak össze nem estek...
Ekkor kérlelni kezdték az öregembert, hogy hagyja abba a furulyázást.
Az öreg ekkor megkérdezte: „Visszaadod-é a kendőmet?”
A gazdag ember így nyöszörgött: „Vissza, vissza....”
Ekkor az öregember visszakapta a kendőjét, és azután boldogan élt a haláláig.