A tigris egy éjszaka bemerészkedett a faluba. Arra lett figyelmes az egyik ablak alatt, hogy egy kisgyerek sír keservesen. Az anya pedig bosszankodva fenyegette kisfiát:
- Azonnal hagyd abba a sírást, mert ha nem, elvisz a tigris!
A gyerek csak tovább sírt, bömbölt, mintha nem is hallotta volna a fenyegetést.
”Ez a gyerek csöppet sem fél tőlem, bizonyára nagyon bátor!" – gondolta magában a tigris.
- Nesze datolya, csak ne sírj már!
Erre a kicsi abbahagyta a sírást.

A tigris így gondolkozott:
„ Micsoda ijesztő, szörnyűséges teremtmény lehet ez a datolya, amit csak úgy odavetnek a gyereknek, és az tüstént elhallgat.” 
Inába szállt a bátorsága, félt a datolyától, s letett arról a szándékáról, hogy elrabolja a gyereket.
Kiment az istállóba, gondolta, ha nincs gyerek, jó tesz helyette egy ökör is.
Az istállóban azonban egy tolvaj bújt meg, aki a sötétben ökörnek vélte a tigrist, és hátára pattant.
A tigris rémülten vágtázni kezdett, amilyen gyorsan csak tudott. „Jaj, bizonyára a szörnyűséges datolya támadt rám!” - gondolta.
A tolvaj pedig tovább lovagolt a tigris hátán, ostorral biztatta gyorsabb vágtára, hogy elmenekülhessen, mielőtt kivilágosodnék, s rajtacsípnék az ökörrabláson.
Mikor megvirradt, a tolvaj ijedten látta, hogy nem ökör-, hanem tigrisháton lovagol.
Rémülten leugrott róla. A tigris pedig félelmében továbbrohant, menekült a hegyek közé, s talán még most is fut, ha meg nem állt.