Egy lánynak egyszer az édesanyja adott egy doboz szeget, és azt mondta neki, hogy akárhányszor elveszíti a türelmét, vagy megbánt valakit, akkor kalapáljon be egy szöget a kertben álló öreg fába.
Az első nap, a lány 14 szöget vert be a fába. Az utána következő hetekben, ahogy megtanulta ellenőrizni a dühét és az indulatait, napról-napra kevesebb szöget kellett bekalapálnia.

Felfedezte, hogy sokkal könnyebb önmagát kontrollálnia, mint a szögeket verni a fába.
Végül eljött az a nap, amikor már nem veszítette el a türelmét és nem bántott meg senkit.

Futott haza és elmesélte az anyukájának, aki azt mondta neki, hogy amikor nem veszítette el a türelmét és nem bántott meg senkit, akkor minden nap húzzon ki egy szöget.

Teltek-múltak a napok.
Egy nap ismét odament anyukájához, és bejelentette, hogy elfogytak a szögek.

Az anyukája megfogta a lánya kezét, és odasétáltak a fához, és azt mondta neki:
- Ügyes és okos lány vagy, de nézd meg ezeket a lyukakat a fán! Ez a fa sohasem lesz ugyanolyan, mint eddig volt. Az indulatból mondott szavak, ugyanilyen sebeket hagynak.
- Hogyan tudom kijavítani ezt, hogyan tudom meggyógyítani a fát ? – kérdezte a lány – Örökre ilyen marad? Sérült ?
- Igen is és nem is… – válaszolt az anyuka. - A bölcseink azt mesélik, ha egy fa él, és érzi, hogy te is változol, a fa is meg tudja gyógyítani önmagát. Ám, ha a fa nem érzi a te fejlődésedet, akkor tovább viszi a sérüléseit.
A fa sohasem lesz olyan, mint volt korábban, de nem is kell, hogy teljesen olyan legyen, mint volt régen, ahhoz hogy jó és szép fa maradjon.
Ha te megteszed a Te részedet, a fa is megteszi az Ő részét válaszként. Ha mindketten törekedtek, mindketten jobbá váltok.
- Hogyan ? - kérdezte a kislány.
- A változás, ami a te bűnbánatodból és a fa megbocsátásából ered, elvezeti az embereket egy jobb, egy magasabb szintű kapcsolatba, mint ami korábban volt. – mondta az anyuka.