Legelészett a ló; a szúnyog, a közeli mocsár lakója pedig egy bokor levelén üldögélt. A ló, legelés közben, odaért a bokor mellé.
Berzenkedni kezdett a szúnyog; és rágyújtott a maga kis szúnyogdalára. A ló azonban a fülét se billegette rá.
Megsértődött a szúnyog.  - Hé, koma, észre sem veszel?  - De most már látlak - mondta a ló.
A szúnyog körülszemlélte a lovat, elnézte sörényét, széles hátát, erős patáit, és bámulva zümmögte: - Ó, milyen nagy vagy te, testvérkém! Talán még nálam is nagyobb vagy! - Bizony, valamivel nagyobb vagyok - felelte a ló. - Biztosan erős is vagy - folytatta a szúnyog. - Hát nem panaszkodom, elbírom az ekét, márpedig az nem könnyű. - Talán még a legyektől sem félsz! - Minek félnék! Csapok egyet a farkammal, és elrepülnek. - Talán még a bögölyök sem tudnak elbánni veled! - A bögölyökkel már több bajom van: igen erőszakosak.
A szúnyog ekkor kidüllesztette a mellét, szétvetette a lábát, és rákezdte a kérkedést: - Ugyan, komám, mit tudnak a bögölyök! Úgy látszik, te még nem ismered a mi szúnyognemzetségünket! Ha nagy is vagy, meg erős is, mi, szúnyogok egy szempillantás alatt elbánunk veled!
A ló rásandított a szúnyogra, csapott egyet a farkával, aztán így szólt: - Ne kérkedj, te szúnyog! Nem tudtok ti engem legyőzni, ha még olyan sokan támadtok is rám! -  Legyőzünk! - erősködött a szúnyog. - Nem győztök le - mondja a ló.

Sokáig vitatkoztak. A ló végül azt mondta: - Vitával semmire se megyünk. Mérjük össze az erőnket. Gyújtsd össze a seregedet.
- Jól van, mérkőzzünk meg állt rá a szúnyog, felszállt a magasba, és riadót fújt a szúnyogoknak.  Rajzottak a szúnyogok mindenfelől; a nyíresből, a fenyvesből, a rétekről és mocsarakból, a tavakról és ingoványokból. Elsötétítették az eget a legelő felett.  - Mind egy szálig itt vagytok? - kérdezte a ló. - Mind egy szálig - felelte az izgága szúnyog. - No, akkor ne vesztegessük az időt!  Add ki a vezényszót! - mondta a ló.

A kötekedő szúnyog széttárta a szárnyát, és akkorát zümmentett, amekkora csak kifért kis szúnyog torkán. - Hé, derék vitézek! Rajta, az ellenségre!
A szúnyogok nagy döngéssel-zöngéssel ellepték a lovat, és belemélyesztették hegyes kis szívókájukat. A ló levetette magát a földre, és hemperegni kezdett a fűben. Addig hempergett ide-oda, míg az egész szúnyoghadsereget agyon nem nyomta.

Csupán egyetlen egy szúnyog maradt csak életben. Ez nagy üggyel-, bajjal kisimítgatta gyűrött szárnyát, aztán elrepült a kötekedő szúnyoghoz, és jelentette: - Így meg így volt ... Az ellenséget leterítettük. Ha maradt volna négy katonánk, aki lefogja a ló négy lábát, örökre végeztem volna vele. Lenyúztam volna a bőrét - mondta nagyképűen és bután. -  Derék dolog, vitéz dolog! - dicsérte meg a szúnyogkatonát a kötekedő szúnyog, azzal repült az erdőbe, és eldicsekedett minden bogárnak: ilyenek vagyunk mi, szúnyogok, még a lovat is ledöntöttük a lábáról! Nincs a világon erősebb teremtmény a szúnyognál!