Harún ar-Rasíd bagdadi kalifának jelentette egy napon egyik szolgája, Maszrúr, hogy lenn a főtéren egy utcai komédiás mulattatja mókáival a népet.
A kalifa erre leküldte a kastélyából a szolgát, hozza el a bohócot, hadd mulasson egy kicsit. Maszrúr lement a főtérre, ott találta a komédiást, akinek neve
Ibn al-Káribi volt, és megmondta neki, hogy a kalifa hívatja.

- De – tette hozzá -, csak úgy vezetlek elébe, ha itt megígéred, hogy amit majd a nagyúrtól kapsz, annak kétharmad részét nekem adod.
Elég lesz neked az adomány egyharmad része is.

Szegény Ibn al-Káribi mit tehetett? Ráállott az alkura, és a kalifához vezettette magát.
Harún ar-Rasíd azt mondta neki:
- Ha jól megnevettetsz, gazdagon megjutalmazlak, de ha nem, hármat csapatok a hátadra evvel a korbáccsal!

Ibn al-Káribi megint csak kénytelen volt ráállni az ajánlatra, és belefogott tréfás verseibe meg dalaiba, ám a kalifa aznap olyan rosszkedvű volt, hogy semmi sem tudta megnevettetni. Végre elvesztette türelmét, és előhívta egyik szolgáját, mérjen a komédiásra három korbácsütést.

De az első után Ibn al-Káribi a kalifához fordult, és kérte, a másik kettőt csapassa Maszrúrra, mert neki ígérte kétharmad részét annak, amit a kalifától kap.
A kalifa jót nevetett, ráüttetett egyet Maszrúrra, aki rögtön kijelentette, hogy beéri egyharmad résszel is. A kalifa ezen még jobban nevetett, és a bohócot gazdagon megjutalmazta.

*kalifa=uralkodó