A repedt vödör

Volt egyszer egy rúdon függő vödör. A rúd másik végén a testvére lógott és mind a ketten a vízszállítást szolgálták. Pedro, a vízhordó rabszolga, mindennap lement a forráshoz, megtöltötte a vödröket, és lassan felmászott velük a hegyre, ahol gazdája lakott.
A vödör azonban, melyről mesénk szól, egy nap megrepedt és attól fogva a forrástól a házig lassan-lassan csordogált belőle a víz. Nagyon szégyellte magát, de nem tehetett semmit. Így ment ez napról napra. Pedro, a vízhordó rabszolga aztán észrevette, hogy a vödör mennyire szomorú, és így szólt hozzá:
- Kedves vödröm, mi bajod?
- Jaj, édes gazdám, nem szolgállak én téged olyan jól, mint szeretném. Megrepedt az oldalam, és míg a forrástól a házig érünk, csak csorog, csorog belőlem a víz. Bezzeg testvérem, a tökéletes vödör, minden csepp vizet megtart magában!
- Egyet se búsulj, kicsi szolgám – felelte a vízhordó -, csak nézd meg alaposan az utat, mikor felfelé tartunk.
A repedt vödör így is tett. Azon az oldalon, ahol ő csorgatta a vizet, gyönyörű virágok nyíltak, míg a tökéletes vödör oldalán pusztaság volt. Fent a háznál így szólt hozzá a gazdája:
- Még mindig szomorú vagy, kis vödör? Láthatod, hogy nagy szolgálatot teszel nekem repedten is, hiszen, amíg felfelé jövünk, mindennap megöntözöd a virágokat, melyek a mi gyönyörűségünkre szolgálnak.
A repedt vödör attól fogva nem szomorkodott.

Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája.
Ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé.
Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s képesnek kell lennünk arra, hogy meglássuk a jót másokban.

Hol van Brazilia ?