Egy madarász hollót fogott, és amikor hazavitte, a családja minden­áron azt akarta, hogy üsse agyon a madarat. Ekkor a holló megszólalt, és kérlelni kezdte a madarászt, hogy engedje szabadon, nem fogja megbánni, mert madarakat hajt az udvarába, s ezzel megalapozhatja szerencséjét. A madarász elengedte a hollót, és másnapra két papagájt talált az udvara ban. Tudomást szerzett a dologról a nagyvezír, és erőszakkal elvette a madarakat, de ő maga sem járt különbül, mert tőle meg a cár ragadta el a két papagájt.

A cár magához hívatta a madarászt, ráripakodott, megfenyegette, és kemény szóval megparancsolta neki, hogy kerítse kézre a papagájok öreg szüleit. A madarász előbb a hollóval tanácskozott. Megtudta tőle, hogyan kerítheti kézre az öreg madarakat. Úgy is cselekedett, ahogy a holló mond­ta, és másnapra a cár kívánsága teljesült. Ekkor a cár gazdagon megjutal­mazta a derék madarászt.

Nem sokkal azután a cár megparancsolta neki, hogy kerítse kézre a madarak királynőjét. A holló ekkor azt tanácsolta, hogy előbb egy női ruhákkal teli hajót kérjen a cártól, s ha ezt megkapja, induljon el a széles nagyvilágba, mindenütt kínálgassa az áruját, s a madarak királynője majd vásárolni fog belőle. Minden úgy történt, ahogy azt a holló előre meg­mondta. Egy csodálatos szép lányka jött a hajóra, s amikor a ruhákat vá­logatta, a holló jelt adott, a madarász meg foglyul ejtette. Egyenesen vitte a cárhoz, aki tüstént beleszeretett.

A cár azonban nagyon öreg volt már, s a szép lányka igen haragudott a madarászra, hogy ilyen csúffá tette. Elhatározta, hogy bosszút áll rajta. Egyik este elpanaszolta a cárnak, hogy gyűrűje éppen akkor esett a ten­gerbe, amikor elfogta őt a madarász. Kérte a cárt, hogy küldje el megke­resni a gyűrűjét.

A holló azt tanácsolta a madarásznak, hogy kérjen a cártól ezer mérő meszet. A madarász úgy is tett, a meszet kivitte a nyílt tengerre, s ott, ahol a lányt elfogta, az utolsó szemig beleszórta a tengerbe. A tenger vize egy­szeribe kitisztult, és a holló könnyen megtalálta a mélyben a gyűrűt.

A cár elhatározta, hogy megtartja az esküvőjét a madarak királynőjével, ő azonban nem akart kötélnek állni, előbb a madarászt akarta elpusztítani. A cár magához hívatta hát a madarászt, s tudtul adta neki, hogy tűzbe kell ugrania. A madarász beleegyezett, csak azt kötötte ki, hogy előbb felülhessen a lovára, s utoljára jól kilovagolhassa magát. így is tett. Jó habosra lovagolta paripáját, tetőtől talpig bekente magát lova tajtékjával, és mikor ezzel megvolt, beugrott a tűzbe.
Néhány pillanat múlva épen lépett ki onnan, és olyan szép lett, mint egy tizenkétéves legényke.

A cár megirigyelte szépségét, szeretett volna maga is megfiatalodni, és a nagyvezírrel kifaggattatta a madarászt, aki el is árulta megfiatalodásának titkát. Tanácsolta, hogy a cár ülje meg derekasan a lovat, s amikor már habosra lovagolta, kenje be magát tajtékkal, úgy ugorjon a tűzbe.
A cár úgy is tett, és porig égett.
Ekkor a madarászt tették meg cárrá, és a szépséges leányzó lett a felesége.