Egyszer a róka meg a tatu egyezséget kötöttek. A róka odaadta földjét a tatunak, hogy vesse be, a termésen pedig majd megosztoznak. És mivel a tatu nem állt valami okos állat hírében, a róka már jó előre eltervezte, hogy fogja becsapni.
- Az idén, komám, az lesz az enyém, ami a föld fölött terem, a tied pedig, ami alatta - mondta a tatunak.
- Jól van, pajtás - egyezett bele a tatu.
A tatu krumplit ültetett. Bő termést takarított be, a róka meg csak haszontalan leveleken rágódhatott. A róka látta, hogy rossz üzletet kötött, ezért a következő évben mást ajánlott barátjának:
- Az idén az lesz az enyém, ami a föld alatt terem, a tied pedig, ami a föld felett. Ez így igazságos.
- Jól van, koma, legyen, ahogy akarod.
A tatu búzát vetett. Megtöltötte magtárát kalászokkal, szegény róka komának meg csak a sok gyökér maradt.
,,Nem fogsz többet becsapni!" - gondolta a róka, és ezt mondta a tatunak:
- Az idén, mivel az előző években úgyis te jártál jól, az enyém lesz az is, ami a föld alatt, az is, ami a föld felett terem. A tied csak az lesz, ami középen nő.
- Rendben van, koma, tudod, hogy betartom a föltételeket.
A tatu kukoricát ültetett. A magtára megtelt csövekkel, a rókának pedig csak a kukorica címere meg a sok gyökér maradt.
Róka koma majd belepusztult a nagy koplalásba. Így bűnhődött meg gonosz szándékáért.