A helység kalapácsa Petőfi Sándor 1844 októberében írt, 4 énekből álló elbeszélő költeménye. Komikus eposz, egyben stílusparódia.

Alább a cselekmény részletei következnek!

1. ének: A templomban fölébred az ember, aki azt veszi észre, hogy be van zárva az ajtó és ő bennragadt. Úgy dönt, hogy felmegy a toronyba és a harang kötelén ereszkedik le.
2. ének: Az elbeszélés helyszíne a kocsmába helyeződik át, ahol megismerjük a többi főbb szereplőt. Nagy mulatozás kezdődik. A kántoron látszik, hogy érez valamit a csapos, Erzsók asszony iránt, de fél odamenni hozzá. Harangláb elkezdi bátorítani és rábírja, hogy vallja be az érzelmeit a nőnek.
3. ének: Megtudjuk, hogy a fogoly időközben kijutott a templomból és elindult a kocsmába szerelméhez, Erzsók asszonyhoz. A kocsmába belépve Bagarja köszönti, így kiderül, hogy a fogoly valójában Fejenagy, a helyi kovács volt. Fejenagy vissza se köszön, annyira eltölti a düh, amikor meglátja, hogy a kántor Erzsóknak udvarol. A kovács elkezdi ütlegelni a kántort, de az megálljra inti. Elmondja, hogy Harangláb javasolta neki, hogy zárják be Fejenagyot a templomba, mert tudta, hogy csak így udvarolhat Erzsók asszonynak. Harangláb beismeri tettét, előbb csak szópárbajt, majd verekedést kezd Fejenaggyal. Csepü Palkó is besegít Fejenagy oldalán (ugyanis kiderül, hogy kovácsmesterséget tanult nála, bár csak két hétig, mert rájött, hogy ez a munka nem neki való). Végül a kocsmában lévő többi férfi is egymásnak esik, mire a nők és Bagarja kivonulnak a csapszékből.
4. ének: Bagarja elrohan felébreszteni a bírót, mert csak ő tud rendet rakni a kocsmában. A kisbíró is velük tart, először a kántor feleségéhez, Mártához mennek. Elmondják neki, hogy mi történt, és így már négyen mennek a kocsmába. A bíró hazaparancsolja az embereket, Márta pedig dühösen hazacipeli férjét. Harangláb dorgálásban részesül, Fejenagyot viszont a harc okozójaként kalodába csukatják.

Az elbeszélő költeményét itt olvashatod →   vagy QR-olvasóval mobilodra / tabletedre innen töltheted le.

Szereplők:

Lantos
Fejenagy, a helyi kovács, azaz „a helység kalapácsa”
Erzsók asszony, a „szemérmetes” kocsmatulajdonos
a helybéli „lágyszivü” kántor (neve ismeretlen)
Bagarja úr, a csizmakészítő, a „béke barátja”
Harangláb, a pap, azaz a „fondor lelkületű egyházfi”
vitéz Csepü Palkó, az istállósfiú, azaz „a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója”
Márta, a kántor „amazontermészetü”felesége
bíró
kisbíró
parasztok